2016. április 23., szombat

A magányos ügynök

Licence to Kill (1989) – John Glen

Életem első James Bond filmje nem számít túlságosan közönségkedvencnek. Vannak, akik a legszarabb 007-es kalandnak tartják. Az ok nagyon egyszerű: A készítők ezúttal túlságosan reálisra vették a figurát, ami a Bond esszencia részbeni elvesztését jelentette a sorozat rajongói számára. Az olyan emblematikus kötelezők, mint Q kütyüi, James Bond szittyóssága (felrázva, nem keverve), játékszenvedélye és a nőket használati tárgyként kezelő felfogása a Magányos ügynökben is tovább élnek szerencsére. A történet szempontjából nem túl érdekes adalék, de ezúttal Bond személyes bosszút hajt végre, amihez még „le is adja a jelvényt”, szóval a címválasztás teljesen értelmetlen faszság.

A Sebhelyesarcú világában járunk. Sanchez (Robert Davi) és bűnszervezete,  kinyírják James Bond (Timothy Dalton) cimborájának a feleségét, amannak meg cápával csócsáltatja meg a lábát. A korszak akciófilmjeihez idomulva, a Magányos ügynök is eltúlozza az erőszakot, így fordulhatnak elő olyan szívmelengető pillanatok, mint amikor Bond férgekkel etet meg egy tipikus fogdmeget. Egy koponyás póló híján Punisher adaptációt nézünk. A filmben feltűnik az ifjonti Benicio del Toro, méghozzá egy emlékezetes alakítással, amit rendkívüli teljesítmény volt kihozni abból a klisés, főgonosz jobbkeze típusú, alulírt szerepből. Robert Davi remekel, hiszen hazai pályán játszik, de nem is ez a meglepő, hanem a dupla átfedés a Mortal Kombat (1995) filmmel. Talisa Soto (Kitana hercegnő) a kötelező két buksza egyike, akikben ügynökünk az örömét leli. Cary-Hiroyuki Tagawa alias Shang Tsung, mint mellék-rosszfiú ténykedik. A Die Hard 9 helyett ajánlom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése