2014. szeptember 23., kedd

Feltámadás

Resurrection (1999) - Russel Mulcahy

Há' ilyet én is tudok, baszki - mondta Christopher Lambert a Hetedik (Se7en, 1995) megnézése után és nem is gőggel nekivágott a saját verziójának. Persze lehet, hogy nem így történt, de a két mű közötti párhuzam egyértelmű. Aki arra számít, hogy most egy a Hetedik javára szóló összehasonlító elemzés következik, csak részben téved. Mr. Lambert ugyan tényleg nem a szívem csücske, de azért David Fincher nagysága előtt sem hajtanék feltétlenül fejet. Andrew Kevin Walker és Chuck Palahniuk nélkül, konkrétan sehol sem lenne, még ha szentségtörésként hat is sokaknak egy ilyen kijelentés. A Hetedik újszerű volt minden tekintetben, tulajdonképpen a zsarupárost (rutinos öreg-vehemens újonc) leszámítva, egyáltalán nem jutnak klisék az eszembe. Hozzáteszem: Még ez sem volt zavaró ilyen óriási színészek tolmácsolásában, mint Morgan Freeman vagy Brad Pitt. A Feltámadás ezzel szemben kész tárháza mindennek, ami csak csontig rágott: Kötelező FBI Vs. rendőrség viszony, tragédia által hitevesztett katolikus főhős, holttestet látva okádás és a "kedvencem" a tetős finálé (Upsz, spoiler).

Megcsonkított hullákat találnak, mindegyikből elvitt magával egy darabot a gyilkos. Az áldozatoknak bibliai nevük van és foglalkozásuk is a korai névrokonaikhoz hasonló. Prudhomme nyomozó (Lambert) rájön, hogy a tettes Jézust akarja összetákolni az ellopott testrészekből, méghozzá húsvétra időzíti műve elkészültét, ami a feltámadás ünnepe, nem pedig a debil versmondós locsolkodásé.

Vannak pozitívumai a Feltámadásnak, nekem speciel a gyilkos motivációja tetszett, vérszegénynek sem mondható az alkotás, mindent lehet látni, ha valakinek szempont a gore. David Cronenberg játssza a filmbéli papot, aki próbálja visszaterelni a nyájba derék nyomozónkat. Jelenléte már alapból plusz pontot ér.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése