2014. augusztus 28., csütörtök

A légy 1-2

The Fly (1986) - David Cronenberg

Biztos nem volt még szitokszó a remake a 80-as években, ha egyáltalán létezett akkoriban a kifejezés. A Cronenberg nevével fémjelzett Légy a korszak több sci-fi-horrorjához hasonlóan messze túlszárnyalta az eredetijét és a rendező talán legismertebb munkájává vált. Ismét a saját testünktől való félelem a téma, megjelenik benne szimbolikusan az AIDS is (erről imádnak a kritikusok ömlengeni), de Cronenberg korábbi filmjeinek tükrében egy befogadhatóbb, kommerszebb alkotás született, ami nem baj. Sőt!


Seth Brundle (Jeff Goldblum - élete legjobbját hozza) egy különc tudós, aki a teleportáláson dolgozik, amikor megismerkedik valami konferencián az újságírónő Veronicával (Geena Davis). Hirtelen jött vonzalmában haza is viszi és bemutatja találmányát, mert... Mert gondolom meg akarja kettyinteni, de ez egyelőre várat magára, inkább megbeszélik, hogy a továbbiakban a nő fogja dokumentálni a kutatási eredményeket és ezzel sokkal több pénzt szakíthatnak, mint egy egyszerű cikkel. Egy közös sajtburgerezés után egymásba szeretnek, de legyen bármennyire is elkapkodott a dolog, hiába felejtették el megírni az egymásra találást, mert egy szerencsés véletlen folytán a két színész ténylegesen összejött a forgatás alatt. A közöttük működő kémia átüt a vászonról, hitelt ad a szerelmi szálnak és megmenti a produkciót. Szerintem. Brundle egy féltékenységi civódást követően - mert Veronica exe egyben a főnöke is, leissza magát és kipróbálja magán a gépet, amibe sajnálatos módon egy légy is beszáll. A két eltérő génállomány egyesül a folyamat során, aminek először Brundle örül, mert megnő a fizikai ereje, az állóképessége, de még a farkának az állóképessége is, ám ez csak a kezdet. A nézőnek végig kell követnie, ahogy a leprásokhoz hasonlóan, fokozatosan széthullik. Természetesen a személyiségére sincs éppen jó hatással ez a fajta durva testi leépülés, konkrétan megőrül.

Helyenként rohadtul drámai tud lenni a film, Howard Shore zenéjét leginkább szívfacsaróként tudnám jellemezni. A befejezés tutira könnyeket fakaszt, pláne, ha szar passzban van az ember. Megtekintéséhez zsepit és hányóvödröt tudok javasolni, utóbbit azért, mert a léggyé válás nem túl gusztusos folyamat. Majdnem elfelejtettem, Veronica teherbe esik, ezzel előkészítve a folytatást.





The Fly II. (1989) - Chris Walas

Azon kevesek közé tartozom, akik szeretik a második részeket. Az okom nagyon egyszerű: Mivel forradalmi ötletek ritkán születnek, így a készítők csak annyit tehetnek, hogy szolga hűen másolják az első részt, de az újdonság erejének hiányát ellensúlyozandó, több energiát fektetnek a látványba. Mi a legjobb, ami egy folytatással történhet? Naná, hogy az, ha egy elismert maszkmester/speciális effekt guru ül a rendezői székbe. Ez történt a Légy 2 esetében.

A Bartok vállalat egyik teljes megfigyelés alatt tartott laborjában cseperedik fel Seth fia: Martin (Eric Stoltz). A fejlődése gyorsabb a normál emberekénél (Mint Robin Williams a Jack-ben) és ötéves korára felnőtt férfivé válik, fékezhetetlen szabadságvággyal. Látva ezt Bartok, megnyugtatásul saját lakást vesz neki, persze telepakolva rejtett kamerákkal, mert számítanak rövidesen az átalakulására. Persze a fiú erről mit sem tud, úgy nyomozza ki a cselekmény előrehaladtával apja kálváriáját és döbben rá, hogy miféle "átok" ül rajta is. Segítségre csak Beth (Daphne Zuniga - Űrgolyhók) személyében számíthat, akivel összemelegednek (Ezúttal Mick Garris baszta megírni). Az átalakulás kezdetekor együtt szöknek meg a cég emberei elől, akik egyébként a bodycount növelésért felelősek. Szép munkakör.

Nem fogok ezzel hatalmas titkot elárulni, de sokkalta gyorsabb, erősebb lény válik belőle, mint korábban Seth Brundle-ből, aki jóformán döglődött, mire végbement az átalakulása. Martin vérengző szörnyként tér vissza a bábállapotból és számol le Bartok embereivel. Klisé ide vagy oda, de imádom, ha egy filmben a főgonoszt éri a legkegyetlenebb vég és ebből a szempontból a Légy folytatása jelesre vizsgázik. Teljesen korrekt szörnyfilm, több vérrel, kevésbé átélhető színészi alakításokkal, de egy próbát mindenképp megér, ha tetszett az első rész.


1 megjegyzés:

  1. Nekem is tetszett mindkét rész, bár az első azért sokkal jobb. Viszont a második epizód arcszétolvadása epikus! A főgonosz, Bartók bácsi szörnyeteggé válása is drámai, szinte sajnálatra méltó, ahogy teljesen eldeformálódva vonszolja magát a cellája padlóján.

    VálaszTörlés