2014. június 10., kedd

Cujo

Cujo (1983) - Lewis Teague

Valamiért mindig beszoptam azzal, hogy sosem láttam rendesen a Cujo-t. Pöcsös koromban, amikor kivettem a könyvtárból.. Igen, a könyvtárból, ahova más, normális emberek kultúrálódni járnak. Bár, mondjuk onnan vettem ki a Dopeman - Magyarország rémálma c. albumot is. Különös helyek ezek a könyvtárak. Szóval, kivettem és egyszerűen olyan szinten hulladék minőségű volt a szalag, hogy lényegében csak a hangját hallottam. Olyan volt az egész, mint egy gagyi rádiójáték. Cujoval való kapcsolatom így is maradt sokáig, mert amikor a Tv2 esténként nyomta a Stephen King filmeket, bár megismerkedtem egy csomó jobbal, de a Cujo-ról lemaradtam, ha egyáltalán adták. Pár éve, talán kettő, tökmindegy, megvettem vaterán német kiadásban. Ezért már alapból pokolra kerültem volna, de tetéztem azzal, hogy meg is néztem egy szép délutánon. Ismétlem: németül. A pszichiáterem azt mondta, hogy ekkora sokkhatás után, csodálja, hogy nem fehéredett ki a hajam, de minden esetre, megduplázták a gyógyszer adagom. De most már megvan rendes szinkronnal, szóval meg is nézem hamarosan. Látható képpel, emberi nyelven.

*UPDATE*
Elég szar volt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése